IX. fejezet

- De nem foglak zavarni?

- Nem.

- De valamivel beszállhatok a költségekbe? 

- Nem.

- De ha zavarok?

- Akkor kiteszlek.

- És miért fogadsz be? 

- Lorina... Miért ne tenném? Azon kívül, hogy az őrületbe kergetsz ezekkel a kérdésekkel, szép vagy, okos, intelligens, kedves, és nincs hol laknod, főleg úgy, hogy szökésben vagy egy idegen városban - mondta mosolyogva. A hosszú repülőút végén tartottunk, talán 10 perc volt még a leszállásig. Már vagy fél órája zaklatom Christ a kérdéseimmel, és mindegyikre kitartóan válaszol.

- Oké, akkor csak egy utolsó kérdés! - mondtam vigyorogva. Erre felnevetett (amire az én szívem ezerrel kezdett verni), és a hajába túrt. Szőkésbarna tincsei kórosan meredeztek mindenfelé. Esküszöm, megbolondulok tőle. 

- Képzelem...

- A barátnőd mit fog szólni hozzá? - kérdeztem óvatosan, de erre a kérdésre csak felnevetett. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Nincs barátnőm. Ne ráncold a szemöldököd, cica - mondta mosolyogva. Beceneve hallatán a szívem bukfenceket vetett, ugyanakkor nincs csaja? Mivan?

- Hogyhogy nincs barátnőd? - kérdeztem döbbenten. 

- Nem tudom Lor. Volt, de egyik se volt az igazi. És akit én nem érzek az igazinak, akiért küzdeni lehetne, azzal szakítok - mesélte mélyen a szemembe nézve. A szemem akaratlanul is újra a szájára tévedt, amit észre is vett és egy csajozós mosollyal nyugtázott. Erre nagy kreatívan megforgattam a szememet, és mind a ketten nevetésben kötöttünk ki.

- Na jó. Akkor elfogadom az ajánlatot - egyetem bele mosolyogva. Imádtam nézni az arcát ezek után a szavak után, ugyanis hatalmas vigyor terült szét az arcán. Mint amikor egy hat évessel közlik, hogy kap két gombóc fagyit. Ebben a pillanatban hozzánk lépett egy hölgy, aki mondta, hogy hamarosan megkezdjük a leszállást. Ekkor döbbentem rá valamire. Hirtelen megfogtam Chris kezét, hogy figyeljen rám, és hatásos is voltam.

- Hallod... Most ültem először repülőn, és egyáltalán nem féltem. El is felejtettem hogy egy repülőn vagyok! Ez nagyon durva! - mondtam döbbenten, mire felnevetett. 

- Hát, cica, jó tudni, hogy ilyen könnyen el lehet vonni a figyelmedet - nézett a szemembe. Gyönyörű szeme van. Mondtam már? Erre a mondatra csak elpirultam, és kinéztem az ablakon. Vártam, hogy landoljunk a földön, és kezdetét vegye valami bonyolult és csodálatos dolog. 

- És most? - kérdeztem miután leszállt a gépünk, és álltunk a reptéren.

- Hívunk egy taxit - mondta, majd gyorsan intett az egyik taxinak. Gyorsan bepattantunk, majd Chris lediktálta a címet. Épp a megfelelő pillanatban csörrent meg a telefonom, aminek következtében nagyot ugrottam. A kijelzőn anyu neve villogott.

- Lor, ha most nem veszed fel, akkor majd otthon kell. Legyél túl rajta - mondta lágyan Christian. 

- Oké - egyeztem bele egy halk sóhaj kíséretében.

- Szia Anya! Mi újság?

- Mi újság? Mi az hogy mi újság? Az, hogy megszöktél! Hogy nem vagy itthon! Hogy már a rendőrség is keres téged! Az isten szerelmére, ez a gond! - ordította a telefonba. 

- Hé, anyu, nyugodj meg kérlek egy percre! Csak hadd meséljem el!

- Jó, de előtte egy kérdés: hol vagy???

- San Franciscoban - jelentettem ki kertelés nélkül, mire távol kellett tartanom a fülemtől a telefont.

- Na jó, kislányom, most azonnal mesélj, és ha hazaérsz, EGÉSZ ÉLETEDRE SZOBAFOGSÁGOT KAPSZ, ÉRTVE VAGYOK???? - enyhe halláskárosodást szenvedtem, aztán belekezdhettem a sztorimba.
Anya csendben hallgatta végig, néhol hümmögött.

- Kicsim, hihetetlen vagy. Reméltem hogy nem öröklöd tőlem a meggondolatlan lépéseket. Pénz van nálad?

-Igen, van. Tőletek is hoztam egy kicsit, de leginkább az enyémből. 

- Mikor jössz haza? - kérdezte meggyötörten, és kezdtem őket sajnálni. Önző voltam, megint.

- Talán 1-2 hónap múlva.

- Ezt nem hiszem el... És hol fogsz lakni addig?

- Egy barátomnál -vallottam be a telefonba, de tudtam, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni.

- Barátod? Van barátod San Franciscoba??? - kérdezte gúnyosan. Kösz anya...

- Most már van. A repülőn ismertem meg.

- KIZÁRT! Fiú vagy lány?

- Fiú.

- FELEJTSD EL, KISLÁNYOM! MOST AZONNAL MÉSZ, ÉS KERESEL EGY MOTEL SZOBÁT!!! - ordította a telefonba. Ez egy hosszú vita lesz...

- Nem. Christian házában fogok lakni- jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.

- És ha gyilkos? Vagy szervkereskedő? Vagy egy pedofil???- kiabált megint.

- Anya! Elég! Téma lezárva. Nála maradok. És ha utánam mertek jönni, vagy kerestek engem a rendőrségen keresztül, újra meg újra meg fogok szökni. Adjatok 1 hónapot! Vagy kettőt! Kérlek! Nem kell több, utána hazamegyek, és megbeszélünk mindent! - a végén már könyörögtem.

- Na ide figyelj! Minden nap hívsz, érted? Ha egy nap is elhalasztod a hívás, vagy egy SMS-t, azonnal a rendőrséghez fordulok. Világos?

- Igen anya! Köszönöm! - mondtam mosolyogva. Nem hiszem el hogy belement. Bár még nincs vége, otthon fogok kapni ezért bőven, de mégis megéri.

Miután letettem a telefont vigyorogva vetettem rá magamat Chrisre, és öleltem meg, ahogy csak bírtam. Isteni finom illata volt, mentolis- gyümölcsös keveréke fűszerrel. Mámorító. Először meglepődött, majd visszaölelt, már amennyire az öv engedte, ugyanis még mindig a taxiban voltunk. Halkan Chris vállába motyogtam :

- Köszönöm.

- Szívesen cica - mondta, majd adott egy puszit a fejem búbjára. 

Mosolyogva szálltunk ki a taxiból, majd én visszahajoltam, és elővettem a pénztárcámat.
- Azt tedd csak el! - mondta gyorsan Chris. 

- Nem - mondtam nevetve, amíg a taxi sofőr számolta a km-eket.

- De. Tedd el. Én kifizetem - mondta, miközben egyre közelebb jött. Szembe fordultam vele, és meglepődve tapasztaltam, hogy szorosan előttem áll. Arcunkat alig választotta el 20 centi.

- Chris. Te befogadsz, itt fogok csövelni nálad vagy 2 hónapig, és nem engeded, hogy beszálljak bármilyen költségbe is. Légyszi, csak ezt a rohadt taxit hadd fizessem ki! - kérleltem, mire eggyel közelebb lépett. Mikor megzólalt éreztem a mentolos lehelletét az arcomon. 

- Iszonyat makacs vagy, azt ugye tudod?- mondta, ezzel beleegyezve a taxis ügybe.

- Mondták már egy páran - jelentettem ki mosolyogva. Erre csak megforgatta a szép szemeit, amik most kékesnek hatottak. A gyomrom akaratlanul is liftezni kezdett, mert még mindig közel állt hozzám.

- Khm khm - hallottunk egy köhécselést a hátunk mögül. Elnézést kértem, majd odaadtam a pénzt a taxisnak. Boldogan húztam a bőröndömet magam után, amit egy másodperccel később Chris felkapott, és bevitt a házba.

Az otthona fantasztikus volt. 5 hálószoba, egy nappali, egy konyha, 3 fürdőszoba került bele, egy hatalmas terasz, és a pincében egy stúdió plusz egy edzőterem. Minden letisztult,otthonos, és barátságos volt, emellett a sok fa meleggé tette a környezetet. Csak bámultam, alig bírtam megszólalni. 

- És... Ezt a házat csak te használod?- kérdeztem döbbenten. 

- Igen. Tudod, az énekeseket jól fizetik - kacsintott rám nevetve.

- És most pakolj le gyorsan, és induljunk! - mondta vigyorogva ugrálva,mint valami tizenéves kislány. Mind a ketten nevettünk egy sort, majd rámosolyogtam.

- És hova megyünk?

- Hát várost nézni te kis buta - jelentette ki nevetve, mire én odarohantam hozzá és újra megöleltem.

- Tudod, nem vagyok hozzá szokva, hogy ennyire kedvesek velem. Köszönöm - mondtam a mellkasába. Megfogta az államat, és kényszerített, hogy a kékes zöld szemeibe nézzek.

- Cica, ezt nem kell megköszönni. Mindenkinek így kéne veled viselkednie - jelentette ki, majd adott egy puszit az arcomra, és megmutatta a szobámat. Az övével szemben lévőt adta nekem.

- És most siess! Van 10 perced, aztán indulunk! - kacsintott rám nevetve, majd vágott egy furcsa grimaszt, és lement a lépcsőn. 

A tükör előtt állva elmosolyodtam.

Hihetetlenül aranyos, kedves, helyes és törődő fiú.

A gyomrom görcsbe rándul, ahogy meglátom.

Késztetést érzek arra, hogy a közelében legyek.

Mi van velem? 1 nap alatt beleszerettem valakibe?